A Szuper(h)írók sztárjai ugyanúgy diákok, mint mi. Gondolkodnak, pörögnek, lázadnak és írnak. Na meg egy különleges irodalmi felületet, a Szem irodalmi portált működtetik. A kolozsvári magyar Bölcsésztudományi Kar hallgatói ők, akik ezen az online platformon keresztül reflektálnak a világ történéseire. A Szem név igazából véletlenszerű – mondják, ugyanakkor ez kifejezi az ő kíváncsiságukat, na meg persze szóvicc is rejlik benne: az ő SZEMpontjuk tükröződik különböző műfajokban, amiket különböző témák ihletnek. AsSZEM.
Márton–Simon Annával, Hart Edinával, Gegő Virággal, Pap Zsolttal, és Kész Orsolyával, a Szem néhány szerkesztőjével beszélgettünk.
Hogyan indult a felület? Kinek volt az ötlete?
Eredetileg olyan nyilvános platformként indult, amelyben szakmai, tudományos, politikai nézetek kapnak teret, sajátságos megfogalmazásban. Ezek a gondolatok a mi gondolataink, ennek akartunk indítani egy nyilvános felületet. Maga az ötlet egy nyári olvasótáborban indult Homoródon, és ott fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy nyilvános felületen „intézményesüljünk”. Ennek segítségével sokkal strukturáltabban és céltudatosabban tudunk dolgozni.
Kik publikálhatnak a Szemen?
Nagyjából mindenki. A Szem lehetőséget ad azoknak a diákoknak, akik esetleg nem férnek be a „publikálási körökbe”. Ha a szöveg működik, azaz van egy logikai vonala, és stilisztikailag rendben van, akkor gyakorlatilag felkerülhet. Gyakran előfordult, hogy sokat javítottunk rajta, a szerzővel közösen újra formáltuk. A szerkesztői elv különben rovatonként változik. Az aszempont@gmail.com e-mail címre, vagy akár a Szem Facebook oldalán lehet küldeni szerzeményeket, ha valakinek kedve támadna. Vagy szívesen fogadjuk a felkereséseket a személyes Facebook oldalunkon is.
A SZEMAFOR rovatban, amelybe a közéleti kérdéseket boncolgató írások kerülnek, találtam egy nyílt tiltakozást, ahol a Kolozsvár melletti állatmenhely felszámolása ellen tiltakoztok. Tehát célkitűzés, hogy kiálltok ilyen ügyek mellett is?
Ez úgy indult, hogy az egyetemi szakkollégium egyik műhelye kimondottan menhelyekkel foglalkozik. Ezt próbáltuk kicsit felkarolni, és szerettünk volna ellátogatni több helyre, hogy riportokat írjunk. Aztán jött a hír erről a menhelyről, így hát adott volt az alkalom, – ha már foglalkozunk a témával, akkor segítsünk, ahogy tudunk.
Sivalkodó Szupra Disznó Dajdalozás szövegtenyészet és antro-politikai menedzsmentmarketing – ugyancsak a SZEMAFORBAN. Nyelvújítás is szerepel a terveitek közt? :D
Inkább egy olyan projektnek neveznénk, ami az egész Szem szerkesztőségé. Tulajdonképpen ez az új blokkunknak a felhívása. Az eredeti elképzelés szerint tematikus csomópontok szerint kerülnek fel az anyagok az oldalra. Például egy időben az idegenséggel foglalkozó szövegeket töltöttük fel, aztán a feminizmus kérdésével foglalkoztunk, majd gazdaság- és kereszténység kritikai témákkal. Nagyjából ezek körvonalazódnak ki. Az említett felhívásban pedig elindítottunk egyfajta öko-kritikai témakört. Nem titkolt dolog az sem, hogy ez amolyan heck, mert mindenki bosszús volt a választásokkal kapcsolatban. Így próbáltunk viccelődni kicsit.
A Szem meghívást kapott a tavalyi PulzArt Kortárs és Összművészeti Fesztiválra, Sepsiszentgyörgyön. Tulajdonképpen mit csináltatok ott?
Ott egy szeminárium sorozatot vezettünk. A „szakterületeink” szerint váltunk csoportokra, és úgy irányítottunk különböző beszélgetéseket. Ugyebár a PulzArt a képet választotta témájaként, így mindkét „előadásunkban” reprezentáció és képi megnyittatás kérdésével foglalkoztunk. Az első a Futball és forradalom című volt, amiben arról beszélgettünk, hogy maga a sportoló képe milyen gazdasági-, és reklám elem, ugyanakkor magáról a sportról is tárgyaltunk, annak közösségi erejéről. A második beszélgetésünk az Erőszak és nyilvánosságról szólt. Ennek alapvető kérdéseiként vettük fel az erőszaknak szublimált formáit, illetve, hogy mivel jár az, ha maga az erőszak tudattalan. A közönséggel aránylag aktív beszélgetést tudtunk kialakítani, ez függött a helyszíntől.
Ha kortárs, akkor SZEMVEDÉJ. Ebben a rovatban ugyanis számos kortárs művet publikáltatok. A ti SZEMszögetekben mitől kortárs egy alkotás? Mi a SZEMélyes véleményetek?
A kortársról tágabb értelemben beszélhetünk, nem csak az irodalom perspektívájában. A kortársban van egy paradoxon: egyszerre kortárs és archaikus, utóbbi hozza magát az eredetet. Ez nem egy kronológiai visszamutatást jelent, hanem olyan motívumokat, amelyek megjelennek a kortárs alkotásokban. Ilyen értelemben egy klasszikus is lehet kortárs. A kortárs egyfajta részvétel a jelenben, nem kötődik semmilyen temporális határokhoz, sokkal inkább cselekvő magatartás. A rovat koncepciója különben, hogy olyan fiatal szerzők kísérletezésit tegyük közzé, amelyek valamilyen formában mégis kötődnek az eddig ismert kánonokhoz.
A kortárs szövegeket azért tartja az emberek nagy százaléka csupán polgárpukkasztásnak, mert ritkán találkoznak ilyen szövegekkel. Ezt ugyanis külön olvasni és értelmezni kell. Ez nem azt jelenti, hogy az iskolában teljesen el kell felejteni a klasszikusokat, sokkal inkább célszerűbb megoldás lenne a szöveg típusok harmóniája, azaz hogy egyenlő arányban váltakozzon a klasszikus és kortárs. Ez a tanár felelősségén múlik.
A Szemben szerepet kap a politika. Most nem olyan rég, intenzív vita alakult ki a Kárpátmedencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. botrányáról is. Erről hogyan vélekedtek?
A kérdés kapcsán, két értelemben is fontos, hogy a politikáról beszéljünk. Az egyik, amit eddig is érintettünk, hogy kortársias módban – akár szövegekkel, vagy magatartással, részt vegyél a közügyekben. A másik, ami a tehetséggondozással is kapcsolatos, az a pártpolitikai oldal. A kettőt külön kell választanunk, mert a két oldalhoz kétféleképpen viszonyulunk. A lényeg, hogy semmiképp nem pártpolitikára törekszünk, csupán arról szól az egész, hogy annyi közöm van a másikhoz, mint saját magamhoz.
Az üggyel kapcsolatban pedig, több fiatal szerzőt egy interjúformátumban hoztunk össze. Általánosságban elmondható, hogy ők, mint alkotók, elmondhatták a hatalom politikájáról kialakított véleményüket. Nem a Kft. elleni propagandáról szólt kimondottan a párbeszéd, hanem a hatalom és irodalom viszonyáról. Ugyanis, ezentúl az irodalom intézményesül, és a pártpolitika keményen befolyásolhatja az irodalmi és művészeti folyamatokat. Ez pedig veszélyeztetheti az irodalom bizonyos értelemben vett függetlenségét.
Az interjú megtekintehő video formátumban is: