ÁTENCIÓNE! MINDHÁROM BLOG EBBEN A BEJEGYZÉSBEN VAN KIÉRTÉKELVE!!!
Hölgykultúra
Hej lányok! Mekkora szerencsétek van, hogy nincsenek nálatok csúnya, gonosz férfiak. Szóval beszélhetünk a hüvelygombáról! …
Na, immár a buta feminista viccelődést félre téve, a hölgyek blogja a külalaktól kezdve, a színek használatán, és az írások természetén át, csupa csajos csíntalanság. Letisztult, egyszerű és nőiesen ízléses. Valahogy olyan, mintha egy virtuális Nők Lapját lapozgatnánk. Azonban ez egy multifunkcionális, online felület, ami ZENÉL, és nem csak a vécén ülve kukkantunk bele. Először azt gondoltuk, hogy a háttérben felcsendülő zene zavaró lesz, már ami az olvasást illeti. Majd mikor komolyabb lajstromba vettük az írásokat, a hang egybeolvadt a betűvel, és egyszer csak semmissé vált. Szóval az ismerősen felcsendülő dallamok teljesen jó ötletnek bizonyultak, egy kis jókedvre derítenek, mielőtt bele ásnánk magunkat a mélységes lényegekbe. Tetszett nekünk továbbá, hogy ti is megpróbáltátok tovább gondolni a rovatok címét, ja, és hogy wix oldalt használtatok! :D (pacsi)
Érdekes volt olvasni a női festőkről – hogy egyáltalán létezik-e nőművészet, vagy a művészet egyáltalán nemektől független-e? Erről még igazán olvastunk volna többet is. Vagy nagyszerűek a Ridikül randijai is: csak úgy lüktet belőlük a szex-ikonok és világhírűen ambíciós hölgyek nőiessége, erőssége és hatalma. Jó volt olvasni róluk, hisz olyan nagyszerű NŐK voltak. Hoppá… azért akad olyan, akit még éppenséggel nem kell múlt időbe sorolni. Itt még külön kiemelném, hogy rendkívüli örömünkre szolgált a gusztustalan bulvárkodás elkerülése, sikerült anélkül is felcsigázni az érdeklődésünket. A fizikussal készített interjú nagyon jó ötlet volt ám, irigyeltük is kicsit eszességetek, hisz nekünk is elég fejtörést okozott az a rovat. Ezzel pedig tökéletesen egyensúlyba billentettétek a blog vonalát. Jó volt olvasni Bruno Afrikai kalandjairól is, ámbár egy kiteljesedett, részletesebb interjúnak (tehát egy rendesen kidolgozottnak) még jobban örültünk volna. Lányok! Annyi vagány történetet kaparintottatok meg, és csak épp kivettétek a mézesmadzagot, máris véget ért a történet! Hasonlóan vélekedünk a könyvrecenziókról, és a színház kritikákról főleg! Mindezek leginkább vélemény-füzérek, amelyek csak úgy tehetetlenül lógnak, mindenféle magyarázat nélkül. Ettől pedig nem túlságosan hitelesek.
Ugyanakkor külön szeretnénk kiemelni, és nagyon-nagyon megdicsérni Tar Henrietta fotóit. Gyönyörű fotókat készítesz leányzó, szerintünk egy kicsivel jobb felszereléssel és kitartással még nagyobb sikereket érhetnél el.
Grat Hölgy Kultúra! :D
Kultúrzsiványok
Hogy is kezdhetnénk… talán a zsiványok blogja az, amelyik a legteljesebb: az írások, a közös munka illetve a külalak - mind harmóniában. Persze, a deep detaileket nem ismerjük, mi csak azt értékeljük, amit látunk.
Szóval, látunk egy nagyon ötletes koncepciót: négy vicces nevű alak, akik a kultúra minden területére bezsiványkodták magukat egy kicsit. Külön zsiványságokat is előtérbe hoznak, olyan graffitiket, amiket a buszból bambulva néha észre veszünk, de sosem látjuk meg igazán. Nem értékeljük igazán, pedig a street-art-ra jó lenne többet figyelnünk, és nem azért, hogy lemeszeljük őket a falról. Szóval lehajtjuk kalapunk az ötlet előtt. Ehhez pedig nagyon vagányul passzol a blog fejléce, ami még karácsony idején ünnepi öltözékben is csillogott.
A zsiványoknál megtanultuk, hogyan kell egy rossz címet megkommentálni: „A Miss Peregrine’s home for peculiar children, avagy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei így is- úgy is rendkívül hosszú cím. Amíg ötödikben a Harry Potter feliratú és alatta magát a főhőst ábrázoló felsőmben menőzhettem, ezzel a filmmel ezt már nem tudnám eljátszani és elsőként nem azzal érvelnék, hogy kinőttem az ilyesmiből, sokkal inkább mivel egy ilyen póló majd’ a térdemig érne, úgy, hogy a szereplők rajta sincsenek. Egyszóval nem a legjobb címválasztásnak gondolom én ezt. Viszont erről az jutott eszembe, hogy a következő generációknak meg nagyon fel kell kötni majd a gatyát, ami a kreativitást illeti hiszen a legjobb felhasználónevek zöme már foglalt. Amúgy meg ki akarna csillámpóni20170117 lenni? Lehet, hogy így van ez a filmcímekkel is. Jó sokat már elhasználtak belőlük.„ – szóval ez szerintünk zseniális :)
Jó volt olvasni egy kis szakszerű(bb) színház kritikát, jó volt olvasni Andréról, jó volt olvasni Bogányi fecskefrakk-űrhajójáról, amit igazán megbántunk, hogy kihagytunk. Jó volt látni, hogy a tudomány rovattal is foglalkoztatok, nem hagytátok szegényt egyedül kandikálni.
Úgyhogy zsiványok, gratulálunk a munkátoknak!
Macskatoll
Sziasztok cicák! Először is, kihirdetjük nektek a legzseniálisabb logó verseny első helyezését! Már a blog bemutatásán megegyezhettünk, hogy ez a legsikeresebb logó mind közül (tuti, hogy még Könczinek is tetszene)!
Ugyanúgy a tiéteknél éreztük a legerőteljesebben azt, hogy mindenki a saját személyiségével táplálta a blogot. Imádtuk az egyszerű, és cuki ajánlókat, amik kiköpötten Tamarásak: például a Mágnás Miskánál írja, hogy „Bevallom őszintén nem gondoltam volna soha, hogy egyszer megnézem a Mágnás Miska című operettet. Sosem állt hozzám közel ez a műfaj, inkább a balett előadásokat kedvelem.” Mondjuk, még jobban szerettük volna, ha egy kicsit kibővíti ezeket, és mélyebben belemegy a darabokba, könyvekbe. Ceci is hozta a maga formáját, hiszen nyálasnak értékelte a La La Landet (de azért megnézte, mert elismeri, hogy a romantika fontos kérdésekre ad választ), vagy nem maradt ki a Flying Circus és a punk sem – amik román eseményekre utalnak. Ezt mindig szerettük Ceciben, hogy próbálja megteremteni az egyensúlyt román és magyar körökben, erre pedig a blogon is hangsúlyt fektetett. Timcsike gyönyörűen megfogalmazta a Szabadság, szerelem ajánlóban: „Azt mondják, a szerelem mindig a legnagyobb csendben, vagy épp a legzajosabb pillanatokban toppan be. Nem szól, nem kérdez, csak jön, és nincs visszaút már. Ezt mi magunk is megtapasztaljuk, hol sűrűn, hol gyéren, de egy biztos: örök energiaforrás. Bárhogy osztjuk – szorozzuk, szükségünk van rá. Lehet az a nyugodt percekben, mikor alszik minden problémánk, vagy egy háború közepén. Csak jön egy szempár, és máris úszunk az agyuk által termelt kémiai cuccban. Egy pohárnyi oxytocin, csipetnyi dopamin, színezőnek szerotonin és egy óriási kanál endorfin. Máris kész. Fogyasztható, élvezhető, feledhetetlen. „ Spontán és ütős, úgy ahogy kell. És Timcsike gondoskodik róla, hogy ne feledkezzünk meg a magyar klasszikusokról, Adyról (a mocskos kalandjairól), Reményikről vagy akár Bara Margitról.
A macskák arra törekedtek, hogy valamennyire fenntartsák a kultúra multikultiját – ha már Kolozsvár elég sokat küszködik vele.
Szóval nektek is grat csajok!
Szuperhírók out.