A teljesség felé
Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.
Egy Apokrif János-evangéliumából
Van egy kis kötetem, Weöres Sándor írásaival. A vicces, hogy ezt valamikor iskolás koromban kaptam, példás magaviseletemért. Aztán feledésbe merült, mint az iskolás énem. Most pedig, a karácsonyi szünidőben véletlenül megtaláltam a polcom sarkában, úgy feküdt ott, mint egy árva kiskutya, akit kidobtak otthonról.
Az imént leírt részlettel kezdődik. S mint ahogy érezhető: emberről, vágyakról, a bennünk élő rosszról és jóról, frappáns szösszenetekben ír. Több, mint világnézet, mert a gondolatok nem egyoldalúan oktatnak, ki, hanem egy gyökeret adnak, amit közösnek érezhetsz a te gyökereiddel. Összekapcsolhatod saját száraddal, belőle táplálkozhatsz, hogy a virágaid majd megállják helyüket a tűző napon.
Félre értés ne essék. A kötet nem vallási dogma, annál kevesebb, mert egyszerű és emberi. A szerző maga is leírja a befejezésben, hogy: „Az itt –mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek. „
És akkor egy kis gyökér-szilánk
Sokunkat foglalkoztat: a bűn
Nem telik el olyan nap, hogy ne vétkeznénk. Isten eredendően jónak teremtett bennünket, azonban az ősök bűnei emberi mivoltunknak létjogosultságává tette a rosszat: „Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha menny felé növekszik.” Ennyi.
Sokunkat foglalkoztat: Ki vagyok én?
„Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik. Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd;csak batyú, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is. Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent. Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, nem „én”-nek. Ahol megszűnik az érzés , érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság;ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.” Bingó. Ezért nem tudok igazán meditálni, mert nem tudom elvinni magam magamhoz.
Sokunkat foglalkoztat: Kettőnk közül ki az értelmét-adó s a lényét-adó
„ „Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő. „Férfi vagyok”, sugározza a termő fa törzse; „termő fa törzse vagyok” , sugározza a férfi. Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött. „
További kérdésekről olvass magad ;)