‘’Jó kislánynak kell lenned a bölcsőtől a koporsóig. Legjobb, ha már kétévesen megérted, hogy az élet nehéz, nem minden vagy úgy, ahogy te akarod. Meg fogod látni, az a jó neked, ha te is úgy akarod, ahogyan akarnod illik. Így leszel ügyes erdélyi magyar lány.’’ –részlet Botházi Mária, a Főtér tárcaírójának kötetéből.
A könyv, ami humorosan elénk tárja az erdélyi magyar lét nyílt, kibeszéletlen titkait. Ahol nem tabu a szomszéd állandó kritikája, a szülői nehézségek és az, hogy az erdélyi társadalomban a nő a konyhába és a gyermekek mellé, az otthoni munkára való. Ne essen tévedés nem bírál, pusztán a tényeket rakja elénk humorizált könnyedséggel.
Múlt hét pénteken tartották a könyvbemutatót, én is elmentem. Megfigyeltem. Miközben hallgattam a közhely-kalendáriumot, amit készített az írónő, majdnem sírva röhögtem, és hallottam, hogy a többi körülöttem ülő újságíró is ugyanígy nevet. Pedig igenis minden évben elhangzik a hideg rekord Csíkszeredában, a csúszós járhatatlan utak, a nőnapi köszöntések Erdély szerte, hogy költöznek idén is a madarak és Botházi Mária szerint ezek nélkül az elemek nélkül nem lehet Erdélyben újságot írni. Mert mit is érne, ha nem olvashatunk újra a tavaszi áradásokról a helyi újságokban?
Elhangzott ezen az estén az is, hogy a buszon csak akkor ajánlott olvasni, ezt a könyvet, ha szeretjük, hogy kissé bolondnak nézzenek az emberek, mert nem fogjuk kibírni röhögés nélkül.
Próbára tettem az elméletet, a bemutató után felültem a huszonötös buszra. Az első oldalon még türtőztettem magam, csak mosolyogtam, a második oldalon kuncogtam, de ahogy olvastam a könyvet és pörögtek egymás után a lapok, a vicces elszólások, úgy engedtem a feltörő érzelmeknek és hangos nevetésben törtem ki, ha úgy tartotta kedvem. Mert már az sem érdekelt, hogy buszon vagyok, hogy néznek az emberek, nem érdekelt a szomszéd véleménye, egy emberé sem. Ráébresztett a könyv, hogy a vélemények formálják az életünket, az erdélyi női létünket. Na meg a Janik!
Hogy kik ők? Jani lehet bárki, de pontos meghatározás csak a könyvben olvasható, mert ki tudná a janiságot jobban megfogalmazni, mint az eredeti szerző. ;-)